Az állatok tágas ketrecben lakjanak, ne terráriumban, vagy kicsi, szűk helyen. Ez a fizikai állapotukra is (ammóniaterhelés), és a mentális egészségükre is kihatással van.Az alom alattuk patkány számára megfelelő legyen: csutkaalom, pelletek, papíralom, kenderalom.Legyen bújó, polc, játék a ketrecben, ne szegényes környezetben éljenek az állatok, ez szintén fontos a mentális egészségük szempontjából.A táp előttük jó minőségű és bőséges legyen (ne magkeverék!), és önitatóban mindig legyen friss vizük. A rossz táplálkozás úgyis meglátszik a szőrük minőségén, ezt egy tenyésztő nem tudja letagadni, elfedni.

2. Az állat

Alaposan vedd szemügyre az állatot, mielőtt megvennéd. Tiszta, fényes a bundája? A szeme, orra, füle, nemi szervei körül nincs-e lerakódott váladék? Nincsenek-e rajta sebek, vagy paraziták? Jó a kondiciója, nem nagyon sovány? Mennyi idős, nem túlságosan fiatal? (4-5 hetes kor előtt semmiképp sem szabadna őket eladni.) Figyeld meg, hogyan reagál az állat az emberekre. Ha elhúzódik, vagy egyenesen retteg az érintéstől, akkor valószinűleg egyáltalán nem foglalkoztak vele, vagy a társai rövid úton kigyóeledelként végezték a bolt másik sarkában... Hogyan viselkedik a többiekkel? Együtt alszanak, esznek, játszanak, vagy szemmel láthatólag nehezen jön ki a többiekkel? Ha állatkereskedésben vásárolsz, kérdezz rá, honnan származnak az állatok, milyen tenyészetből. Ha az eladó nem tudja a választ, az állatok jó eséllyel szaporitótól származnak.

3. A tenyésztő maga

Jó esetben a tenyésztő ismeri az adott faj biológiáját, szükségleteit, és az állatok érdekeit tartja szem előtt a tenyésztés során. Jó jel, ha még meg nem született, csak tervezett almoknak keres gazdát, és alaposan kikérdez, mielőtt elvinnéd az állatát: hová költözik, milyen lesz a ketrece, milyen tápot kap majd. A felelős tenyésztő nem eladandó tárgyként tekint az állatra, hanem élőlényként, és szerződést ir a vevővel, amiben szó esik az állat tartásának körülményeiről, ellátásáról, és probléma esetén esetleg vissza is veszi az állatot. Az állatai sorsát figyelemmel kiséri, később is érdeklődik felőlük. Megfelelő állatorvost tud ajánlani, aki hozzáértéssel és kellő felszerelés birtokában tudja ellátni az állatokat. A genetikailag öröklődő betegségeket ismeri, és ha ezek megjelennek egy vérvonalban, azt nem tenyészti tovább. Idős, tenyésztésre már nem alkalmas tenyészállatait megtartja, kedvencként gondoskodik róluk továbbra is.

Ne feledd: ha rossz körülmények közül vásárolsz állatot, az talán megmenti azt az egy példányt, de ezáltal pénzzel támogatod a felelőtlen szaporitást, és közvetve hozzájárulsz, hogy újabb állatok szülessenek és kerüljenek eladásra ugyanilyen körülmények között. A megfelelő tartóhelyű tenyészetek akkor fognak létrejönni, működni, ha a vásárlók igénylik ezt!